Március 8.-Fenyér próba

Tisztelet, alázat. megalázottság...Ezek körül forgott ez a próba. Valaki(k)nek összemosódnak ezek a fogalmak, érzések...vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem őket. Sokan nem tudnak különbséget tenni köztük, pedig hatalmas szakadék áll mondjuk, ha alázatot kérnek tőled egy-egy tárgy vagy személy felé, vagy pedig megaláznak. Néhol mégis összemosódnak, illetve összekeverjük őket. Pedig nem szabad. Ahogy azzal is tisztában kéne lennünk, hogy mit is jelent valójában a tisztelet. Igen, létezik ez a szó, és igen, tudnunk kéne, hogy mit is jelent... És ami a legfontosabb, nem ártana éreztetnünk embertársainkkal. És ez mind a Lear király kapcsán. Hiszen miről is szól valójában ez a tragédia? Nem egy öreg, megtört király drámája. Annál sokkal több. Ebben a történetben senki nem tisztel senkit. Se az apa a lányát, se a lány az apját. Szinte senki senkit. És akkor miért foglalkozunk vele? Éppen ezért. Ahogy Sanyi mondta: mostanra már eltűnt a mester-tanítvány viszony.És ez sajnos igaz. Mert már szinte senki sem foglalkozik vele. Pedig nem ártana. És az sem lenne rossz, ha az emberek szemét fel lehetne nyitni ERRE a problémára. És mi ezzel próbálkozunk. Az emberek többségének már tele van a hócipője a problémákkal, vagy a problémáktól. Pedig ha csak egy kicsit is odafigyelnénk egymásra, akkor rájönnénk, hogy  a problémák többségét az emberiség saját maga generálja saját magának.  És a valós problémák pedig eltörpülnek, vagy szemet hunyunk felettük. Úgy gondolom, hogy a színház egy megfelelő eszköz arra, hogy szórakozással (szinte észrevétlenül, de mégis tudatosan) egybekötve felhívjuk ezekre a figyelmet. És bennem ezek a gondolatok születtek meg a Fenyér "készítése"közben. Talán ez volt az első olyan alkalom, amikor egy szülő belenézett a munkafolyamatunkba, és beült egy próbára. Szívesen meghallgattam volna a véleményét.
A Fenyér című (Shakespeare: Lear király alapján) előadásunkkal Pécsre készülünk, ahol egy fesztivál keretein belül fogjuk bemutatni. Nagyon várom már, hiszen sosem voltam még Pécsett, és szeretnék majd minél több emberrel megismerkedni.  És kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményük arról, ami nekünk a színházat jelenti.

Réfi Dorina