Május 31-én eljött az a nap is mikor hazai pályán
játszhattuk el a Fenyér c. darabunkat. Mi így zártuk az évünket. Őszintén szólva ennek meg van a maga
pozitívuma és negatívuma is (mint minden másnak – szerintem megint sikerült egy
újabb sablon szöveget megosztanom a nagyérdeművel). A helyszín otthonos, a
nézőtér is, viszont van, hogy feszélyezve érzi magát az ember.
Előttünk az
Ördögfiókák gyermekszínjátszó csoport adta elő az Ő és én c. darabot, amire
most nem tudtunk beülni a készülődés miatt, de ahogy láttam, arra is volt
érdeklődés.
Na de had legyek
önző, visszatérve ránk; meglepően sokan jöttek! Számítottunk rá, meg nem is
(Zsombor minden élő ismerősét riasztotta szerintem). Sejtettük, hogy kevés lesz
az általunk összeeszkábált nézőtér, de arra szerintem nem gondoltunk, hogy a
terem eredeti nézőterén, a karzaton is ülni fognak jó páran.
Újfajta közönség
előtt próbáltuk ki magunk, így, a mostani formánkban (ugyebár, van, aki
tapasztalt vén róka), hiszen a közönség nagy részét, minimum látásból ismertük.
Személy szerint, mikor kiléptem a függöny mögül, először a sokaság, majd az
ismerős arcok ijesztettek meg, de gondolom ezzel nem csak én voltam egyedül.
Belejöttünk, jók voltunk (mondanám, hogy mint mindig, de nekünk is vannak
mélypontjaink, a sablonok miatt pedig, azt is hozzá tehetném, hogy csakis
azért, hogy felülkerekedjünk rajtuk :D). Én nagyon élveztem ezt az új közeget,
jól esett látni a reakciókat – amik kétségkívül voltak, bár nem akkor mikor
számítottunk rá – ebben is mások voltak a nézőink, nekik más poénok estek le és
nagyot koppantak (azután elhallgattak).
A visszajelzések az
ismerőseim részéről mindenképp pozitívak (vagy csak nem mernek rosszat mondani,
de hát, ha nem mondják, nem úgy van!). Szegények többsége karzaton ült, de
volt, aki azt mondta még kényelmesebb is volt – a hang pedig biztos terjedt odáig,
mert visszamondtak majdnem mindent, amire rákérdeztem :D. Spoilereznék, de hát
nem merek, úgyhogy a kedvenc részeket most itt nem írnám le. Akit érdekel,
úgyis megtalál minket, szerintem nem ez volt az utolsó előadásunk!
Így utólag pedig,
szerintem mindenki nevében megköszönhetem Petyának, hogy megszervezte nekünk az
eseményt, Sanyinak pedig, hogy ismét kibírt minket egy teljes éven át és még
egy ilyen kis klassz darabot is "összedobott" velünk :).
Baráth Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése