2014.01.10.
Végre ismét eljött az ideje a meglehetősen szórakoztató
keretek közt zajló pénteki összejöveteleknek, melyek méltán váltak népszerűvé
az ajkai ifjúság körében.
A „kicsik” próbájára mindig érdemes és szórakoztató beülni,
az ember rengeteg új emlékkel gazdagodik, melyek egy életen át elkísérik. A mai
próba is egy ilyen remek alkalom volt, melyet Dia vezetett, terelgetve a
fiatalokat a színművészet rögös útján. A kezdeti bemelegítés után egy
ügyességfejlesztő labdajáték következett, majd változó dinamikájú mozgást
végeztek a térben. E gyakorlatot egy csoportos feladat váltotta fel, mely során
a biztonságban lévő tömegnek kellett két, „esőben ázó” társukat távol tartania.
Eztán megjelentek a rémálmok, először egy ezerkerú szörnnyé változtatva a kicsiket,
majd ez a szörny átváltozott egy adott emberen (Petin) válogatott kínzásokat
végző csoporttá. A kínzások meglehetősen változatosak voltak: a hátborzongató
kacajtól kezdve a hajhúzásig mindent el kellett viselnie a szegény
„tesztalanynak”. Zárásként a csapat három kisebb csoportot alkotva rémálomba
illő jeleneteket alkotott, melyek izgalmas, de szomorú témákat dolgoztak fel.
Örültem, hogy részt vehettem ezen a szórakoztató alkalmon,
mely oly sokszor eszembe juttatta a „régi szép időket”.
Kertész Dávid
2013.11.22.
Hej, hosszú ideje már, hogy lábunk a balettszőnyeget
koptatta! Már két hét telt el az utolsó próba óta, és jó érzéssel töltött el,
hogy láttam azt, amint az ifjú titánok újult erővel visszatérnek, s újra
birtokukba veszik a teret. Ezen a péntek délutánon az a megtiszteltetés ért,
hogy megfigyelőként részt vehettem a Feri által vezetett foglalkozásukon, és
meg kell hagyni, remekül szórakoztam. A szokásos bemelegítés után főként
koncentrációt fejlesztő játékok voltak, mint a ,,bumm”-játék, vagy az
intelligens bumm, melyek kívülről nézve is meglehetősen szórakoztatónak
bizonyultak. A folytatásban az általunk egyszerűen ,,hő-shi-hő”-nek hívott
játék került terítékre, majd ennek egy kissé összetettebb változata, melyben a
,,ninják” egymás kézfejére mért csapással eliminálhatták egymást. Levezető
gyakorlatként a fiatalok az utolsó játék elemeit felhasználva vezényszóra
váltogatták a gyors és lassított mozgást, és vezették le fölös energiáikat.
Kertész Dávid
2012/2013
2013.04.21.„Kis” stábunk kivételen április 21.-én egy vasárnapi napon gyűlt össze egy Fenyér próba erejéig, hiszen ránk fért a darab felelevenítése még az országos diákszínjátszó találkozó előtt. Szép tavaszi napsütésben a szabadban vártuk a portást, aki beengedett minket a próbatermünkbe. Miután mindenki megérkezett nem haboztunk, bele is vágtunk a próbába. Mielőtt elkezdtük a munkát Sanyi mesélt egy kicsit a Dombóvári országos diákszínjátszó találkozóról, milyen is volt illetve mik azok a színpadi hibák, amiket mi próbáljunk kikerülni. Ezután belevágtunk a Fenyérbe. Részletesen megnéztünk minden jelenetet, hogy kiküszöböljünk minden apró hibát az előadásból. Szerintem a hangulatot sikerült megteremtenünk, átélnünk az előadást. Tudtam, hogy valami hiányzott, míg nem volt próba! Ez pedig nem volt más, mint Sanyi instrukciói. Hát igen, azt hiszem sikerült átéreznem, milyen, ha az embert megfosztják a látásától! J A próba végén egy gyors kis megbeszélést tartottunk, hogy s mint érkezzünk majd meg pénteken Pápára, a fesztiválra.
Veres Péter
2013.04.12.
Hát újra itt volnánk, és vállt
vállnak vetve dacolunk a színjátszó élet kihívásaival, azaz
tovább folytatjuk dicső menetelésünk Fenyér című előadásunk
lobogója alatt. A pécsi Diákszínjátszó Fesztivál utáni kisebb
szünet valószínűleg mindenkinek jól jött, ámbár a mai próba
bebizonyította, hogy a darabbal való foglalkozás éppoly fontos
lett volna, mint a testi-lelki felüdülés. Próbánkon kezdetben
Sándorunk értékelte munkásságunk gyümölcsét, valamint
rosszmájú kollégáiról is tartott egy kisebb értekezést,
melynek hátterében én az egymás iránti elfogadásra való
felszólítást véltem felfedezni. Ki tudja? Sanyi szavai mindig
többet mondanak, mint amit első hallásra meg lehet állapítani.
(Ez jellemző József Attila verseire is, amelyek ugyan csak egy kis
kitérő kapcsán bukkantak elő.) Egyéni bemelegítéssel, majd egy
kis fogócskával folytatódott a délután, majd rögtön
nekiláttunk az előadás felelevenítéséhez. Meg kell hagyni, az
idő vasfoga éreztette hatását, nem sikerült zökkenőmentesen, a
pécsi színvonalat tartva játszanunk. Egy ilyen kritikus pontnak
bizonyult Gloster és fattyú fia, Edmund párbeszéde is, mely
során a Star Wars berkeit is érintő vita alakult ki. Zárásként
a Pápai Országos Diákszínjátszó Fesztivál részleteit
tárgyaltuk, majd kellemes hétvégét kívánva egymásnak,
szétoszoltunk.
Kertész Dávid
2013.03.14-17.
Március 14.-én csütörtökön indultunk a márciusi szakadó hóban Pécsre. De ez nem gátolt meg minket uticélunk elérésében. Sokféle adaptációt nézhettünk meg a négy nap alatt. Be kell vallanom én még nem voltam olyan fesztiválon, ami ennyire változatos, élmény dús, érzelmekben gazdag volt. Míg voltak szórakoztató darabok, akadtak olyanok is, amik mély nyomot hagytak bennem. Na és persze az a reggeli és esti beszélgetések a többiekkel. Nagy örömünkre szolgált, hogy mindegyik előadásunk ért el minősítést. A Log Out bronz, a Senák és a Fenyér című előadás arany minősítést kapott, és 1 illetve 2 különdíjjal jutalmazták munkánkat. Talán az egyik legemlékezetesebb, legszórakoztatóbb pillanat az volt, mikor a Fenyér és a Log Out című előadásunk értékelése előtt olyan nótapartit csaptunk, hogy csak na! És hogy feledhetnénk azt a bűvös szót, amit mindenki megjegyzett egy jó ideig!SULC!Hát igen.. Rég mulattam ilyen jól.
Veres Péter
2013.03.08.
Végre közel 2 heti hiányérzetet
sikerült betömni a „kicsik” előadásának sokadszori
megtekintésével. (Egyébként nem is értem miért nem talált még
ki az emberiség valami frappánsabb nevet a tehetséges ifjú
színjátszópalántákra.) Én még most sem tudom elhinni, hogy
5.-8.osztályos diákokkal (és természetesen diáklányokkal) ilyen
hihetetlen művet létre lehet hozni. Akárhányszor nézem is meg,
mit sem veszít kezdeti fényéből. Emléke pedig nem halványul
soha.
Saját próbánkon szívesen látott
vendégeket fogadtunk: Szonja hozzátartozóit. Velük, valamint
Diával és Csabai Csongorral egészült ki nézőterünk. A darab
összességében jól ment, csupán néhány helyen szükségeltetett
rendezői beavatkozás. Persze mint mindig, most is rengeteget
szórakoztunk a „Rendező” ötletein, megnyilvánulásain,
mimikáján, és úgy általánosságban mindenen, amihez köze volt.
Egyébként más említésre méltó
esemény szinte nem is történt. A tettek mezejére
valószínűleg Csütörtök délutánra teljes harci
felszereléssel megérkezünk. Ha minden jól megy. Márpedig miért
ne menne jól? Elszántságunk töretlen, harci kiáltásokat majd
Péter és Zsombor hallatnak, s ha kell akár „szemtelenül” is a
közönség képébe vágjuk véleményünket.
Kertész Dávid
2013.03.02.
A hétvégi próba során egészen
érdekes sikereket értünk el, hiszen Kötelék című darabunkat
sikerült teljes egészében összerakott állapotban előadni,
Fenyér névre hallgató másik darabunkat pedig kisebb módosításokkal végigvenni.
A szombati napunk délelőtti részét
színes szalagokkal sikerült emlékezetessé tenni. A próba
mozgalmas bemelegítéssel indult, majd többször elpróbáltuk a
kész darabot, amit aztán Sanyinak is bemutattunk, akinek sikerült
könnyet csalni a szemébe.
Véleményem szerint sikerült olyan
alkotást létrehozni, ami mindenképpen maradandó nyomot hagy a
nézőben.
Fenyér. A legvégső határ. Ennek
végtelenjét járja kicsiny drámacsoportunk, melynek célja a
nézőközönség elgondolkodtatása, hagyományos művek újszerű
feldolgozása, és azok modernizálása.
Kertész Dávid
2013.03.01.
A próba a szokásostól eltérően 2
órakor kezdődött, és 7 óráig tartott, ami nem kevés, viszont
így legalább volt időnk összehozni Fenyér című előadásunk
befejezését, és Danit is felköszöntöttük születésnapja alkalmából.
Elsőként az addig összerakott
jeleneteket néztük át, majd Edmund és Gloster párbeszédétől
sok móka és kacagás közben lépésről lépésre haladva
felépítettük a darab végét. A leglényegesebb elem talán
Gloster megvakítása volt, ami igazából a valóság meg nem
látásaának metaforájaként is értelmezhető, hiszen csak akkor
ismeri fel a valóságot, mikor már késő. Ezáltal szegény Péter
barátom „szemtelen” lett, ám jómagam, mint hű és névtelen
szolgája, Cornwall veséjébe kést szúrva kiharcoltam magamnak a
„hősi” halált, de Dugovics Titusz módjára magammal rántottam
őt a túlvilágra, majd ennek lezárásaként mintegy szellemes
kedvű szellemekként tértünk vissza Rejtő Jenő Piszkos Fred, a
kapitány című művének kocsmai jelenetét feldolgozva, mely során
én késem után érdeklődtem, Gergő pedig megadta a
felvilágositást, mondván: „Megvan a kés. A vesémben.”
Ezt követően Katát, mint Cordeliát
bohócot kifestették, miközben a többiek a nézőktől érdeklődtek
a bolond holléte felől. A záróképben a megtört Lear és halott
Cordelia volt látható pietában, amely fogalmat többen akkor
hallottak először.
Bár én kissé hiányoltam a „kicsik”
előadásának újbóli megtekintését, mindazonáltal reménnyel és
bizakodással tekintettem a hétvége elébe, remélve, hogy sikerül
összeraknunk egy remek előadást.
Kertész Dávid
2013.02.22.
Az utóbbi időkben szokott módon, a
„kicsik” előadásával nyitottunk, ami így, sokadszorra is
remek élvezetet biztosított a jelenlévők számára. Bár kissé
rövidre sikeredett (mindössze 14 perc), ami vajmi kevés,
legalábbis én akár órákig képes lettem volna elnézni.
Mindenesetre az kijelenthető, hogy mind Sanyi, mind az ifjoncok
kitettek magukért. A zenei válogatás szokás szerint élvezetessé
tette az eredetileg is remek cselekménnyel bíró művet.
Saját próbánk is a már megszokott
mederben, azaz bemelegítéssel indult, viszont mostanra már
komplett szövegkönyvvel egészült ki próbafelszerelésünk. A
szokványosnak nem mondható kezdőképet annyiban egészítettük
ki, hogy Zsombor nem a színen, hanem a nézőtéren, mintegy
eltévedt Learként próbál tájékozódni az előadás felől.
Innentől a nagyjából megszokott módon folytattuk a cselekmény
kibogozását, míg el nem értünk Edgar és Edmund párbeszédéhez,
ami szerény véleményem szerint zseniálisan foglalta modern
keretbe a drámai helyzetet, kissé talán túl modernre is veszi a
figurát, ám a történeten végigfutó zenei „téma”, Edmund
zenéje keretet ad neki időnkénti visszatérésével. Talán az
eddigi próbaidőszak legszórakoztatóbb része volt a Glosterek
belviszályainak kidolgozása. De hogy legtöbbet ennek során
nevettünk, az biztos.
A „vihar előtti csendet”, a
királylányok szervezkedését is vidám hangulatban éltük meg,
ami főként talán Gergő Cornwall alakításának volt köszönhető.
A legmozgalmasabb jelenetet, a vihart
is sikerült formába öntenünk, ami kissé próbára tette a
jelenlévők állóképességét, de úgy vélem, megérte a
fáradságot.
Szerintem igencsak jól haladtunk, de a
végkifejlet még hátravan.
Kertész Dávid
Az eheti próbát is a „kicsik”
továbbfejlesztett előadásával kezdtük, amit aztán gyors
véleménymegosztás követett. Hasonlóan a korábban leírt
véleményemhez, még mindig fantasztikusnak, sőt szinte
hihetetlennek tartom azt a tényt, miszerint ez az előadás biztosan
megállná és megállja helyét a felnőtt produkciók sorában is.
A saját próbánkat bemelegítéssel
indítottuk, majd teketóriázás nélkül belevágtunk a múlt
alkalommal összerakott cselekmény felelevenítésébe, amit további
jelenetekkel fűztünk tovább. Elsőként Lear királynak kellett
volna múltkori viselkedéséért elnézést kérnie Goneriltől,
ámde ő ehelyett megátkozza lányát, Regantól pedig elmenekül.
Fruzsitól megtudjuk a Gloster família rövid történetét, majd
láthatjuk a két fiút találkozni (Máté mint Edgar, Dani pedig
mint Edmund). Edgar távozása után Edmund bevallja fivére ellen
szőtt terveit, szándékait, valamint bemutatja a „Nagy Rendező” által neki
kiszabott zenei témáját. Ezután apjával (Petivel) folytat
eszmecserét, mely során eléri, hogy Gloster kitagadja törvényes
fiát. A „nép” ezután vihart formál, mely során Lear találkozik a hű Glosterrel, majd megátkozza lányait.
A történettel eddig haladtunk, ezután
Sanyi az érzéseinkről, véleményünkről kérdezett meg, majd
befejeztük a próbát. Szerintem jól haladtunk a történettel, a pécsi fesztivál idejére biztosan el fogunk készülni vele.
Kertész Dávid
2013.02.08.
Hosszas tréningezés után végre belekezdtünk Shakespeare Lear királyának
Sándorosított feldolgozásába. Természetesen megérte a várakozás, az eredmény
szerintem máris biztató. A próba az időben érkezők számára szórakoztatóan kezdődött,
hiszen lehetőséget kaptunk a „kicsik” félkész előadásának megtekintésére. Hát, bevallom, utána percekig
tartott, míg felocsúdtam hatása alól, mert fantasztikus volt! Nem emlékszem rá,
hogy annak idején mi lettünk volna ennyire jók. Úgy tűnik, Sanyi jóslata be fog teljesedni,
miszerint év elején azt jövendölte, hogy a „kicsik” jobbak lesznek, mint a
„nagyok”, és ez kezd nagyon is beigazolódni. Az mindenesetre leszögezhető, hogy
le voltam nyűgözve, ami nem esik meg túl gyakran. Egy kis bemelegítés és
térbeli mozgás következett, majd a nyitókép kialakításával megkezdtük végre az
előadás kialakítását. Elsőként én, Maja majd Máté taglaltuk a művet, miközben
mindenki más pillangóikkal szórakoztatta magát.Ezután a pillangók gyilkos
bogarakként marcangolták szét Mátét, mire a többiek mulatságba kezdtek. Zsombor
az aludni próbáló Leart alakította, akit aztán még a Maja által megformált
Goneril sem tudott dühében megfékezni, csak azáltal, hogy kilökte őt a térből,
erre aztán a megbántott Lear a másik leányához, Reganhoz (Szilvi) sietett,
akinél éppen vacsora folyt, és akkor értesült pont az agg király közeledtéről
Dorinától, mikor az már az ablak alól kiabálva fel kért bebocsátást Regan
kislánykori kedvencére, az általa hozott málnás gumicukorra hivatkozva. Nos, a darab eddig van meg, de
van még elég időnk, hogy befejezzük.
Kertész Dávid
2013.02.01.
Veres Péter barátom a minap (vagyis nem pont most, de nem is régen) arra kért meg, hogy esetlegesen, ha volna rá időm és kedvem, helyettesítsem Hermine kolleginát, és, ha úgy adódik, írjak néhanapján a blogra. Tehát így esett a próbanapló írásának elvállalásának históriája az Úrnak kétezredik és tizenhármas esztendejében, annak Január hónapjában. Úgy vélem, ezek után már nem szükséges bemutatnom magamat, hiszen kellemes körmondatíró stílusomról valamint az előző néhány sor olvasása után biztosan mindenki felismer (ha nem, a név a cikk alján megtalálható).
Mivel szeretve tisztelt Sanyink a
messzi távolban leledzett, ezért Dia és Zsófi kegyeskedtek
vezérelni bennünket az önmegismerés és kibontakozás eme rögös ösvényén.
Dia, mint rangidős Sanyipótló, remekül végezte feladatát
(értvén ezt, mint szerény jómagunk kordában tartását), sőt, a
kordában tartást egy gyakorlatban meg is jelenítette, melynek
során a besötétített teremben egyre szűkülő mozgástérrel
keltettek klausztrofóbikus cselekvésképtelenség-érzést. Ámde ne vágjunk mindjárt a dolgok közepébe írjunk csak le mindent szép
sorjában. Kezdtük tehát a műsorra választott versek
felolvasásával, rövid, de önálló bemelegítéssel, majd utána
a kezdőkép kialakításával, mely 3-8 főből álló (vagy
helyesebben inkább ülő), tűz körül melegedő csoportokból
állt. Ekkor lépett a színre Dorina, aki Nagy László Zuhatag
(vagy valami hasonló) című művét olvasta fel, miközben mi, többiek
félköröket alkotva magunk formáltuk meg az előttünk lobogó
lángokat (Ehhez hozzáfűzném Dia azon kijelentését, miszerint a
műsorban tűzeszközöket is fogunk használni.), majd a vers
végeztében örömtáncba kezdtünk, mely alatt bizonyos „elnyomó”
személyek kettesével egy-egy kendőt ragadva kezdték el mindjobban
kordában tartani a vigadozó társaságot, mígnem már a földre
rántották az ellenszegülő „köznépet”. Ezen kényelmetlen
helyzetből Zsombor próbált kiszabadulni (kevés sikerrel),
miközben a többiek is hasonló módon küzdötték magukat a
szabadság felé, ámde a vers végére megtört az ifjúság
ellenállása, és egytől-egyig elbuktak, rabtartóikkal egyetemben.
Ebből a kimerült, talajmenti állapotból mégis sikerült legalább
térdelő helyzetig fölemelkedni, ahonnan aztán elvileg zihálás
(gyakorlatilag pedig nyögések sorozata) felvezetésével lett
ütemesen kántálva a Kórus (vagy Sólyom-ének, kinek hogy
tetszik), mely során Maja emelkedett fel, és megidézett sólyomként szárnyalva „öntött lelkierőt
az elcsigázott magyarság szíveibe”, majd a Nemzeti Dal
elszavalása közben teremtettünk forradalmi légkört. Ezután
már csak a korábban említett „szűkülő térbe zárás”-gyakorlat (sajnálom, jobb nevet nem tudok rá), és némi versolvasás maradt hátra, valamint a következő Március
15-i próba időpontjának kitűzése, mely során Február 16-ára
esett a választás.
Kertész Dávid
2013.01.25.
A mai alkalom szerintem emlékezetes marad valamennyiünk életében, hiszen meglehetősen tartalmas és érdekes témákat feszegető volt. Kezdetben (már a bemelegítés után) ott volt mindjárt a "pillangó-gyakorlat", mely véleményem szerint igencsak megmozgatta az ember fantáziáját (gondoljunk csak bele, milyen szép is az, ha az ember egy törékeny pillangót óvhat, egyensúlyozhat tenyerén, nem mindennapi élmény volt, az biztos). Azután, ennek továbbfűzéseként efféle pillangókkal a háttérben volt megtisztelő feladatom az, hogy a Lear király történetét bemutassam, ámde alig volt érkezésem belemelegedni a téma bővebb kifejtésébe, máris leváltottak egy, Shakespeare munkásságát meglehetősen trágár kifejezésekkel ócsárló karakterre (Majára), aki pillangóját átadva hozzáfogott feladata megvalósításához a megadott rendezői instrukciók alapján. Utána a sorban Máté következett, neki pedig egy okoskodó, ámde a történetet nem olvasott embert kellett megformálnia, akit viszont Zsanett jelzésére a vérszívó rovarokká változott lepkék hada vett kezelésbe. Máté kartárs ebből kifolyó, közel fél percig tartó agóniája végeztével "elszállt az örök vadászmezőkre", de időnként néhány kedélyes kacagás erejére visszatért onnan, miközben Dorina örömtáncot lejtett porhüvelye felett. Ezután azonban sorozatos köpések áldozata lett, megcáfolandó Sanyi azon kijelentését, miszerint: "ez a korosztály már se köpni, se fütyülni nem tud" és "nem vesz részt semmilyen csínytevésben". Miután ezt a problémát áthidaltuk valamelyest, jött az újabb buktató, mivel nekünk lett volna feladatunk a diadal zenéjének létrehozása, de tekintve, hogy hétvége lévén, gyakorlatilag senki nem volt ilyen "összetett" zenei produkcióra képes (kivéve persze Dittát, akinek mintha a foglalkozás során feltöltődtek volna energiakészletei). Mivel zenét így nem sikerült csiholnunk, "Ha ló nincs, jó a szamár is." elven Legkegyesebb Sándorunk "zenegépét" használva igencsak pörgős tempót diktált, de látva nem megfelelő mennyiségű nyíltságunkat, pihenőképpen kisebb értekezést folytatott velünk a polgárpukkasztásról, mások megbotránkoztatásáról és ennek különböző módjairól. Ezen tudással felvérteződve vágtunk bele a második fordulóba, mely során Ditta leadta felgyülemlett energiáit (mások lábujjain keresztül), míg a fiúk (jómagam is) valamilyen különös okból kifolyólag "verekedéssel" vezették le másokon felszínre törő érzelmeiket. Midőn ez is véget ért, a Tavaszi szél kezdetű népdalt zengtük el, majd Maja (mint lány) próbálta távozásra bírni Mátét (Lear-t), aki azonban ellenállt minden heves dühkitörésnek, és szilárdan kitartott saját álláspontja, a maradás mellett. A kettőjük párbaja Maja végszavával ért véget. Eztán már csak egy kis beszélgetés volt hátra, mely során Sanyi meg nem válaszolt kérdéseket tett fel a test szeretetével kapcsolatban.Zárásként már csak a búcsúzás, valamint a március 15-i műsorhoz rendelkezésre álló anyagok összegyűjtése maradt hátra, amit Dia el is végzett.
Kertész Dávid
A hosszú téli szünet után ismét eljött az ideje egy pénteki színjátszó szakkörnek. Az első órában megosztottuk egymással kedvenc Nagy László versünket. Beszélgettünk arról, hogy miért választottuk épp azt, miért fontos számunkra, milyen szimbólumok jelennek meg benne. Az én választott versem például a Hiány, de ezen kívül számos érdekes költeményeket hallhattunk egymástól. Megpróbáltuk gondolatban megálmodni a versek színpadi előadását: díszletet, szereplőket, zenét, cselekményt...A második óra már gyakorlati volt. Betegségem miatt megadatott, hogy kívülről nézzem végig a gyakorlatokat, jeleneteket. Furcsa és különleges volt egyszerre. A diákok zenére mozogtak miközben Sanyi utasításait követték. Például a zene érzelmeit kimutatni mozgással vagy művészekként egy papírlapból elkészíteni utolsó alkotásukat. Először minden értelmetlennek tűnt, majd rájöttem a lényegre. Döbbenten, rezzenéstelenül figyeltem egészen a végéig. Nem gondolkodtam közben, nem terelődött el a gondolatom...csak néztem. Megértettem Sanyi üzenetét, célját. Ez a színházi módszer érdekesebb és nagyobb hatást vált ki az emberből mintha csak egy átlagos színházi műsort néznénk. Persze azt is kedvelem, de még sosem volt olyan előadás, amely alatt megfeledkeztem volna önmagamról, hétköznapi dolgaimról. Mindenkinek kívánom, hogy legalább egyszer életükben legyen szerencséjük egy mozgásszínházi előadáshoz!(:
Az elmúlt próba igazán eseménydús és kihívásokban gazdag volt. Bemelegítésként Sanyi felolvasta az elmúlt próbán kitöltött tesztek összegzését. Érdekes eredmények születtek. A felmérésből kiderült, hogy a vártnál többen tartják a művészetet az életünk szerves részének. Kiderült, hogy egy leukémiás gyermeket előbb kimentenénk a süllyedő hajóról, mint egy idős embert. Arra a kérdésre, hogy mi határoz meg minket igazán különféle megoldások születtek: egyesek szerint a család, barátok, mások szerint a minket ért negativ hatások, ismét mások szerint a belülről áradó kisugárzás határoz meg minket. Ezután következett a valódi munka, amely során megszületett Lear király drámánk első töredéke. Általában nálunk nincs előre megírt szövegkönyv, hanem a rendező(Sanyi), pillanatnyi ötletei alakítják az előadásunk mozzanatait, amelyekből később megszületik a mű.(: Nagyon izgalmas részt venni az alkotás folyamatának. Miközben Sanyi mondta mit szeretne látni, öröm volt megfeledkezni mindenről, koncentrálni, figyelni mások reakcióit és beleélni magunkat. A végén megszületett egy 20 perces jelenet, amely tele volt érzelmi töltéssel és különféle izgalmas effektekkel. Folytatás következik:)...
Újabb érdekes próbára került sor péntek délután. Az első órában üres
lapokon kellett különféle érdekes kérdéseket kidolgozni. A
legkülönlegesebb feladat életünk térképének lerajzolása volt...furcsa de
ez az apró feladat annyi érzelmet mozgatott meg bennünk. Néha nehéz
felidézni életünk legjobb és legrosszabb eseményeit, mivel számunkra
különleges jelentéssel bírnak. Ezután egy furcsa játékra került sor. A
lényege az volt, hogy a falnál álló emberek a távolba tekintve egyszerre
kell elindulniuk majd megállniuk megbeszélés nélkül. Az első pár
próbálkozás után megtaláltuk egymás energiáit, éreztük mikor mit kell
tenni. Tényleg nem tudtam, hogy erre az emberek tényleg
képesek:)...Páros feladat következett amely során mindenki a párját egy
anyagnak tekintve mozgatnia, formálnia kellett. Jó érzés volt látni
mennyire egymásra hangolódtunk. Majd szerepjátékkal folytattuk. Egy
dráma jellegzetes szereplői bőrében kellett azok jellemét, köztük lévő
konfliktust bemutatni mozdulatokkal és persze zene segítségével. Ezt a
feladatot a jövő órán folytatjuk és bevallom nagyon várom már:)...
A legutóbbi próba Nagy László Kísértés című vers jegyében telt. Érdekes
volt látni, hogy a belőlünk alkotott kisebb csapatok hogyan tudták
visszaadni a vers mondanivalóját, hangulatát, tartalmát. Voltak akik
kísérleteztek a hangokkal, énekkel, térformákkal. Különleges kezdés
volt, így tökéletesen megalapozta a hangulatot. Majd, hogy igazán
koncentráljunk, egy nehezített székfoglalót játszottunk. A játék lényege
az volt, hogy egyszerre csak egy ember léphetett közelebb a székhez, ám
ha többen léptek egyszerre, vissza kellett állniuk a kiindulási
helyükre. Ezután egy meghatározott zenére kellett mindnyájunknak egy
szokatlan mozdulatsort bemutatni. Nagyon nehéz feladat volt mivel
kezdetben mindenki mozgással, tánccal próbálta teljesíteni a feladat. A
végére viszont Sanyi kihozta néhányunkból a mozdulatot, érzelmeket.
Ennél szokatlanabb élményem őszintén szólva még nem volt. Középen állva,
Sanyi utasításait követve teljesen megfeledkeztem arról hogy hol
vagyok, ki vagyok...csak azt az egy érzést éreztem. A harag mozgatott
minnél erősebben amíg csak bírtam. Az ilyen élmények után jövök rá
igazán miért is szeretem ezt csinálni. Már alig várom a következő órát!
Ma négy òrakor ismét összejött a csapat elvégezni az utolsò simításokat
az új pròbatermünkön. Néhányan a maradék festèkkel befejezték az
utòmunkálatokat de a többségünk szivaccsal, ronggyal a padlò
felsikàlásán ügyködött. Jò nehèz munka volt bevallom bár jó társaságban
hamar ment az idő. körülbelül másfél òrába telt de megérte:-)A végén
pihenésképp körbeültünk egy kis Nagy Lászlò elmélkedésre. Szóba került
többek között a költő hitvallása, az újért valò küzdelem. Hirtelen a
semmiből ott termett egy rakat illatos meleg pizza. A legjobb dolog a
nehéz munka után!:-)
Természetesen október 12-én is összegyűlt a nagy csapat, ám most nem a
próba miatt, hanem hogy kifesthessük drámai feketére a termünket. Én
személy szerint nagyon jól éreztem magam. Megismertem az új embereket,
összekovácsolódtunk, együtt nevettünk, viccelődtünk...egy szóval
hatalmas élmény volt. Főleg hogy ezelőtt sosem volt még a kezemben igazi
ecset:D.Levezettem a falon a hét feszültségét...még az utána következő
egy óra fürdés, súrolás is megérte. A képeket Peti már feltöltötte,
úgyhogy a FOTÓK mappában megtalálhatja mindenki a kezdeti állapotokat és
az eredményt is. Jövő hétre már csak a sarkokat kell befejezni és a
balett szőnyegeket lefektetni és kezdődhet is a munka;
Október 5-én elkezdődött az idei évi munka. Egy előadás
keretében megismerkedhettünk a megnyert pályázattal, amiben a mi kis csapatunk
is részt vesz. A pályázat négy foglalkozás sorozat indítását tartalmazza. Az
első egy kézműves foglalkozás, amelynek résztvevői körbejárhatják a várost egy
fényképezőgéppel, egy jegyzettömbbel és felfedezhetik Ajka szépségeit,
kiemelkedő kincseit. A második ugyancsak egy kézműves foglalkozás, ám ez az
Ajkai Kristály-ra specializálódik inkább. A tagok megismerkedhetnek az Ajkai
Kristály történelmével, magával a gyárral, SŐT, még a kristály csiszolás
művészetét is elsajátíthatja. Az építészi foglalkozás a harmadik, amely során a
résztvevők körbejárhatják Ajkát, miközben az épületek sajátosságaival
ismerkedhetnek meg. Valójában mindhárom szakkör nagyon felkeltette az
érdeklődésem, mert mind egytől-egyig izgalmas ötlet. A negyedik természetesen a
SZÍNJÁTSZÓ SZAKKÖR, amelynek én is tagja lehetek. Nagyon szerettem az eddigi
kis csapatunkat is, de megörültem mikor láttam , hogy még rajtuk kívül sok
érdekes ember is csatlakozott hozzánk. Fő feladatunk Nagy László megismerése,
mozgáskultúra fejlesztés, beszédkészség javítás és még ezenkívül rengeteg
dolog, amelyeket majd hetente elmesélek nektek.:)
Sziasztok!:) Diczig Hermine vagyok, az ajkai színjátszó
csoport egyik lelkes tagja. Egy éve dolgozom együtt Komáromi
Sándorral(Sanyival), de hónapról-hónapra egyre jobban élvezem a próbákat.
Szerintem ezt tényleg nem lehet megunni...de mi a lényeg?:) Nagy örömömre én
kaptam a megtiszteltetést, hogy ezt a naplót birtokolhassam. A feladatom, hogy
hétről-hétre elmeséljem a próbák hangulatát, a feladatokat, a fejlődést és
minden egyebet ami csak megfogott az adott foglalkozáson. Már alig várom hogy
beszámolhassak az élményeimről:) Remélem az olvasóknak tetszeni fog és sokan
kedvet kapnak majd egy kis "drámázáshoz".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése